Egykor lovairól volt ismert országszerte Kastélyosdombó neve. Az ország egyik leghíresebb lótenyészetét hozták itt létre az Erdődy grófok, akik maguk is a legjobb hazai lótenyésztők hírében álltak.

Ugyancsak a korukat messze megelőzve szarvas tenyészetet is létrehoztak ezen a vidéken. Ahol ekkora hagyománya van az állattartásnak, ott mélyen bele ivódott a helyiek vérébe ez a tudás. A grófi világnak már vége, a kastélyban ma már nem az uraság él, hanem szociális otthon székel, azonban az állattartás az elmúlt évtizedekben is, és ma is fontos szerepet játszik Kastélyosdombón. A 60-as évekből való adat szerint a barcsi járás egészéhez viszonyítva átlagosan mintegy egyharmadával nagyobb volt itt a szarvasmarha állomány. Ma is állattartással foglalkozik a dombói gazdák legtöbbje. A dél-somogyi kisközség takaros házainak javarésze hagyományos stílusban épült. A település lakossága többségében katolikus, kisebb részt református. A református vallás már a XVI. század második felében elterjedt a településen. A jelenlegi templom 1828-34 között épült. Dombó csinos kastélyának régi épületét még az Ivankovics család építette, most a Dráva Kastély szociális otthon székel benne. A falai között szellemi fogyatékosokat gondoznak és sérült fiatalok rehabilitációját végzik. Az intézmény - amelynek gazdája a megyei önkormányzat - ma az egyik legnagyobb munkáltató Dombón. A települést gépkocsival Barcs és Szigetvár felől lehet a legkönnyebben megközelíteni. A 6-os főút vezet erre, és Daránynál lekanyarodva mindössze néhány kilométer után elérhető Kastélyosdombó. A 6-os főút felől érkezők a malomárok hídján áthajtva jutnak be a faluba, amelynek két utcája van: a Fő utca és a Zádori utca. Ez utóbbitól nem messze találhatók Dombó nevezetes tölgyfái, amelyeket vagy száz éve a hét vezér tiszteletére ültettek az akkoriak. A fák közül kettőbe a közelmúltban belecsapott a villám, azonban az évszázados tölgyeket megvédte a kivágástól a közakarat. Ha a másik utcán indulunk tovább, a Harkány felé vezető útra érünk. Ezen az úton tovább jutva Kastélyosdombó és Potony között az úgynevezett Korcsonyai-árkot és a hasonló nevű rétet hagyjuk magunk mögött.
Kastélyosdombó eredetileg királynéi birtok volt. Károly király 1323-ban Zákány comesnek és a fiainak adta. Zsigmond király 1412-ben ezt az adománylevelet Dombai György és István kérésére átírta és megerősítette. 1493-ban eladták az egyingi Török családnak. A XVI. század első elében a helységben erődítmény is állt, amelyet Török Bálint 1541-ben ostrom alá vett. 1553-ban I. Ferdinánd Dombai Jánost erősítette meg birtokosként. Ez a Dombai János nem sokkal később elveszítette itteni birtokait. Verőce kapitánya volt, s gyáván feladta a töröknek a várát. Szégyenletes tette miatt búcsút mondhatott itteni területeinek, amelyeket Ferdinánd Nádasdy Tamásnak adományozott.
1554-ben már a török hódoltsághoz tartozott a falu. 1565-66-ban 15 ház állt itt. Szeszgyár, gőzmalom, jéggyár működött a településen, ma már egyik sem létezik. A határban, az úgynevezett temetődűlőben őskori telep nyomait találták, s tárták fel. A községhez tartozik Nagyág-puszta, amely 1726-ban a gróf Rindsmaul családé volt. A levéltárban található legrégebbi pecsétje 1788-ban keletkezett.
Iskolája 1720-tól van a falunak, ekkor jött létre a református népiskola. Egészen 1950-ig volt Dombón tanítás, ekkor szüntették meg alsó-felső tagozatos iskoláját. Azóta a közeli Darányba járnak tanulni a gyerekek. Az iskolával együtt elhalt az addig jól működött kultúrcsoport is, s megritkultak a nevezetes dombói szüreti bálok.
A századelőn levente egyesület és polgári lövészegyesület működött a faluban. A két világháború között mintegy hatszáz lakosa volt a községnek, ma csupán feleannyian lakják. Az első világháborúban 13-an, a második világháborúban ugyanannyian haltak hősi halált, nyolcan eltűntek, és négy zsidót deportáltak a faluból. Nevüket emlékműve vésette a falu.
1950-tól a Rákosi, 51-től a Búzakalász és a Felszabadulás szövetkezet adott megélhetést a dombóiaknak. 1957-59 között Népakarat néven működött itt gazdálkodó szervezet. 1897-ben hozták létre a dombói hitelszövetkezetet, 1921-28 között Hangya szövetkezet működött a faluban. 1938-ban dombói központú tejszövetkezet jött létre és élt 1947-ig. 1947-től földműves szövetkezet működtött a településen.
Vasútállomása van a falunak, s bár a Barcs-Villány vasútvonal rendkívül rossz állapotú - sőt éppen ezért -, a turistának érdemes Barcsról vonaton ellátogatni Kastélyosdombóra. Igazi élmény, hiszen az ősborókáson halad át a vasút. S mivel a vonat csupán 20-25 kilométeres sebességgel döcöghet végig ezen a szakaszon, tehát idő is bőven rendelkézésre áll, hogy mindebben gyönyörködjön a látogató. A borókás területén 700-nál is több magasabbrendű növényfaj, mintegy 3000 gerinctelen és mintegy 230 gerinces állatfaj található. Ha a terület valamennyi növényfaját nem is, azonban jó néhányat megszámlálhat az ablakból az utazó. Az ősborókás, a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik legismertebb tájvédelmi körzete egyébként éppen az élőhelyek változatosságáról híres. Itt alig néhány méterre él egymástól a belső-somogyi homokvidéken honos ezüstperje és a láptavak vízét kedvelő rucaöröm. Az állatvilágot szintén a végletek jellemzik. Gyakorta együtt hallatszik a lappantyú pirregése a közeli láptó békakórusával.