Dobar dan! - ezzel köszöntik a tanárt a lakócsai iskolában, ahol egyik fő feladatnak a nemzetiségi nevelést tartják. Heti négy órában tanítják a horvát nyelvet, ezenkívül a horvátság hagyományait ápoló szakköreik is működnek.

A népi zenekarban a horvát népzenével és hangszerekkel ismerkednek a diákok,replica handbags a néptánc szakkörben pedig többnyire a kóló a tananyag. A gyerekek ma már ügyesen kezelik a tamburát, ezt a citerához hasonló hagyományos horvát hangszert. Rendszeresen megrendezik a szomszéd községekkel közösen a horvát iskolák vers- és prózamondó versenyét, és hagyománnyá vált már a három horvát iskola - a szentmártoni, lakócsai és drávasztárai - nyelvi vetélkedője is. Az évente visszatérő szellemi vetélkedő sajátossága, hogy kizárólag horvátul beszélhetnek a diákok. Mindebből látszik: itt fontosak a gyökerek. Ez nemcsak az iskolára, hanem a falura is igaz. Az utóbbi években kapcsolatot kerestek a határ túloldalán fekvő településekkel, s ezzel egyidőben egymást is megtalálták Somogy és Baranya horvát ajkú falvaival. Lakócsát először 1376-ban említik: Lokocha in Orman néven a zselicszentjakabi apátság javai közt szerepel. Az 1565-66 évi török fejadójegyzékben neve Lankofcse alakban fordul elő, ekkor csak öt házat írtak össze a török adószedők. Annyi más magyar helységhez hasonlóan Lakócsa is elpusztult a török uralom alatt, s csak a XVIII. század elején települt újra a Zágon községből származó katolikus horvátokkal, akik 1748-ban már felépítették ma is fennálló templomukat. 1757-ben hozták létre az első népiskolát a faluban. Az 1772-es megyei összeírás szerint katolikus tanítója volt a falunak, és az itt lakók a horvát nyelvet beszélték. A legrégibb pecsétje nem sokkal ezután, 1789-ben keletkezett.1863-ban a község felerészben leégett. Az újjáépítés szinte a tűzvész másnapján megindult, s egy negyed század múltán már 139 házat találunk a községben, 900 horvát és 400 magyar ajkú lakossal. XIX. századi források szerint e sokác falu katolikus parókiával rendelkezett, és jelentős szerepet játszott a település életében a marhakereskedelem. A község híres szülötte Fodor József(1843-1901) orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A századelőn polgári olvasókör és lövészegyesület működött a faluban. 1900-ban alkult a lakócsai hitelszövetkezet, 1922-ben a Hangya, 36-ban a Lakócsa és vidéke tejszövetkezet. Az első világháborúban 45, a második világháborúban nyolc hősi halottja volt a településnek. Nevüket két emlékmű őrzi a település központjában. 1950-ben alakult lakócsai központtal az első szövetkezet Haladás néven. Ezt váltotta fel 1959-ben a Március 15 téesz, amelyet 1995-től Drávamentire kereszteltek. E szövetkezetbe sorra olvadtak be a szomszédos téeszek. Sokáig meghatározó munkáltató volt a térségben, mára azonban csődbe jutott. Lakócsa önkormányzata a szomszédaival közösen tartja fenn napköziotthonos óvodáját, alsó-felső tagozatos iskoláját, orvosi rendelőjét s ezek a környező falvak lakóinak is biztosítják az ellátást. Ma a falu portái többségükben szegényesek, de gondozottak. A település képe egyre szépül; újjáépült a közösségi ház, javul az utak állapota. Műemlék jellegű Lakócsa katolikus temploma, amelynek 250 éves évfordulóját 1998-ban ünnepelték. Műemlék jellegű az az épület is, amely 1985 óta tájházként működik, s a vidéken élőkre jellemző hagyományos használati tárgyakat és edényeket, valamint az itteni horvát népviseletet mutatják be benne. A tájházban és a hozzátartozó gazdasági épületben a felújítását követően kézműves műhelyt rendeznek be, ahol nem csak a horvát szőtteseket, hanem a készítésüket is megmutatják majd az idelátogatónak. A közelmúltban felújított horvát közösségi házban turista szállót alakítottak ki. Aki idelátogat, nem csak a horvátság múltját, hanem a környékbeli keményfás - tölgy, magyarköris, szil - ligeteket is megismerheti. Nem csak szép, hanem különösen értékes is az úgynevezett Alsó-Erdő. Az aljnövényzete teszi érdekessé, mivel tucatnyi védett növény - például a kockás liliom - megtalálható benne.


Lakócsa - Szépen szól a tambura
Vidáman szól a tambura, kólózni hív a hangszer Lakócsán, a legnagyobb horvát ajkú somogyi faluban. Az itt élők gondosan őrzik a hagyományaikat, s rendezvényeiken a látogatók is megismerhetik a horvát népviseletet, szokásokat. A horvátság tárgyi kultúráját nemzetiségi tájház őrzi, amelyet XIX. századi parasztházban alakítottak ki.
Horvát Nemzetiségi Tájház: 7918 Lakócsa. Dózsa György u. 54. Tel: 36 82/466-634. Megtekinthető előzetes bejelentkezéssel.