Ilyenkor ugyanis a legtöbb tepsiben ott a hagyományos túrós kalács, ami a nevezetesebb alkalmakkor egyetlen horvát nemzetiségű család asztaláról sem hiányozhat. Az illata szinte az egész falut belengi. A kalács különlegessége, hogy az íze eltér a nálunk megszokottól. Nem édes, hanem a horvát hagyományokhoz igazodva sós. Hasonlóan a négy-öt féle rétest is érdemes megkóstolni, amit errefelé ismernek a háziasszonyok, valamint a bosport, ezt a jellegzetes horvát ételt, amely átmenet a leves és a mártás között. Ebbe a reggelire tálalt szinte natúr paradicsomszószba egyébként a potonyiak - jó horvát szokás szerint - épp úgy nem tesznek cukrot, mint az előbb említett kalácsba. Egyébként mind a négy horvát ajkú somogyi faluban azonos nézeten vannak abban, hogy a potonyi bospor a legfinomabb. 

Potony (horvátul Potonja) dél-somogyi kistelepülés a Dráva közelében. A 6-os főútról, darányi leágazással lehet ide eljutni, illetve Harkány felől rossz állapotú mellékútvonalon. Nehezen megközelíthető, de aki egyszer idetalál és fogékony a természet szépségeire, az jól teszi ha egy kis időre megáll a faluban, vagy a környékén. Hiszen a Duna-Dráva Nemzeti Park közepén találja magát, háborítatlan vidékeken. Bejárhatja a környék keményfa-ligeteit, gyönyörködhet a nagyra nőtt tölgyekben, magyarköris- és szilfákban. Potony és Tótújfalu között található például az úgynevezett Lugi-erdő, amely nem csak szép, hanem értékes is, védett terület. A potonyiak különösen büszkék a falu határában lévő óriás tölgyfára, amelyet mint ős fát, szeretnének védetté nyilváníttatni. Akinek a természet szépsége nem elég, kis keresgélés után ráakadhat azokra az idősekre, akik szívesen mesélnek a régi világról. Amikor még biklában, a hagyományos horvát kantáros szoknyában, és pucolicában - horvát fejfedő - jártak az asszonyok, s egy-egy kivillanó szép térd megdobogtatta a férfiszíveket. Ebben pedig gyakran részük lehetett, mert a szoknya a jó horvát hagyományokhoz híven és az akkori közizléshez képest meglehetősen rövid volt. Még az ötvenes évek végén is láthattak még ezekben a ruhadarabokban végig masírozó horvát fiatalasszonyokat a főutcán. S az idősebbek talán mesélnek majd arról is, hogy a nagy szegénységben sokszor még télen is mezítláb jártak. A házasulandó férfiak nem egyszer azt figyelték: télvíz idején melyik lány bírja legtovább mezítláb. Mert aki tovább kitartott a hidegben, abból lesz aztán a jó feleség. Egykor majd minden horvát asszony készítette a jellegzetes piros-fehér szőtteseket. Ma már csak kevesen vannak akik értenek hozzá. 

A falu hagyományos paraszti stílusban emelt házait a színei megkülönböztetik a magyar falvakétól. Előszeretettel festik piros-zöldre épületeiket, mindkét szín a horvátság hagyományaihoz kapcsolható. Potony művelődési házában ma könyvtár, a falu határában sportpálya van, és egy katolikus temploma is van a településnek. Az itt lakók zöme katolikus, vallásos. A templomot a közelmúltban újították fel részben a hívek adományaiból, részben támogatásból. Templomának érdekessége a kazettás mennyezete. 

Oldal tetejére

Vissza

Nyomtatás

Küldés e-mailben