A horvát duda fújtatós, mint a skótoké, míg a magyart a zenész tüdeje élteti. Aki közelebbről is meg akarná tapasztalni a különbséget, annak érdemes ellátogatnia Tótújfaluba. A falu egyik nevezetessége ugyanis egy elismert dudakészítő.

Messzeföldről eljönnek hozzá egy-egy dudáért, de sokszor csak azért is, hogy meghallgassák a muzsikáját. Érdemes, hiszen Gadányi Pál meg a hangszere olyan hangulatot varázsol pillanatok alatt, hogy nehéz megállni tánc nélkül. Ő már csak néhány nótát ismer - szabadkozik közben - a régiek között bezzeg élt olyan is, aki 21 kólót tudott játszani. A dudáról egyébként tudni kell, hogy többnyire kecske, vagy báránybőrből készül. Nos, a tótújfalusi duda már csupán azért is ritkaság, mert itt kutyabőrből készítik. Az ok egyszerű: mindig is szegény nép élt erre, akiknek nem telt bárányra vagy kecskére. Ugyanakkor a kutya irhájához könnyebben hozzájutottak. Tótújfalu (horvátul Novo Selo), a zömmel horvátok lakta kistelepülés nem csak dudásáról, hanem környezetéről is nevezetes: a falut körbefogó keményfás ligetek - tölgy, szil, magyarkőris - természeti érték, s látványnak sem utolsó. A Tótújfalu és Potony között húzódó úgynevezett Lugi-erdő védett, s a fák árnyékában több védett növényféle is megbújik. A falura aprócska dombról néz le a közelmúltban felújított katolikus templom. Az erdők övezte települést korábban Drávaújfalunak hívták, és az 1660-as pannonhalmi főapátsági dézsmajegyzék még a fehérvári custodiatus és az Istvánffy család birtokaként említi. A középkorban Barcs tartozéka. 1715-ben öt háztartást írtak itt össze. A falu ez idő tájt elpusztult, majd tótokat telepítettek ide, akik újból felépítették. 1726-tól a zselicszentjakabi apátság birtoka. A római katolikus templomát eredetileg a XV. században gót stílusban építették, 1750-ben épült át, barokk stílusban. Feljegyezték, hogy az áradások sok kárt okoztak a földműveléssel foglalkozó falunak. Az erdőben épületfát és tüzifát tetszés szerint kitermelhettek. 1772-ben már a horvát nyelvet beszélte a tótújfalusi lakosság. Első népiskolája 1858-ban jött létre. Általános iskolája egészen 1977-ig működött, ekkor szűnt meg a körzetesítés miatt. Azóta a lakócsai körzeti iskolába járnak a tótújfalusi gyerekek. Tótújfalu az egyetlen község a négy horvát ajkú somogyi falu közül, amelyben az első világháborút követően nőtt a magyar anyanyelvű lakosság - 108 - és csökken a horvát - 506 -. A szomszédos községek között abban is egyedülálló, hogy - bár Potonyhoz hasonlóan 1941-re kismértékű növekedés itt is végbe ment - a felszabadulást követő alapvető társadalmi változások nem növelték a község lélekszámát, hanem az inkább csökkent. Ez a csökkenés máig tartó. 1941-ben még 635-en lakták, ma feleannyian élnek itt. Az első világháborúban harmincketten, a második világháborúban négyen haltak hősi halált, hárman eltűntek. Hősi halottainak a templomkertben állított emlékművet a falu lakossága. A szocializmus évtizedeiben tovább erősödött az elvándorlás. A Tito-Jugoszlávia közelsége miatt ezt a határszakaszt szigorúan őrizték. Szögesdrót és aknazár tartotta távol a helyieket is a Drávától és a határsávtól. Ennek a helyzetnek a legnagyobb kárvallottjai éppen Tótújfalu és a többi horvát ajkú falu lakosai voltak. Évtizedekre elszakadtak horvátország-beli rokonaiktól és barátaiktól. 1952-ben jött létre a helyi Határőr szövetkezet, amely 1965-ben beolvadt a Drávamenti Egyetértés téeszbe. A lakócsai központú szövetkezet ma is a legfőbb foglalkoztató Tótújfaluban is. Helyben nincs számottevő munkalehetőség. Aki nem Lakócsára jár, annak még messzebbre - Darányba, Barcsra vagy a baranyai településekre - kell utaznia reggelente dolgozni. A falu lakóinak zöme katolikus, azonban kis baptista közösség is létezik itt. Tiszta katolikus közegben tizenegy ember, alig néhány család alkotja ezt a közösséget. Léte azért különösen érdekes, mert egyedül vannak a környéken. Hittestvéreket legközelebb csak Kaposváron és Pécsen találnak. Ötven éve egy gyapjúzsákban érkezett ide az első baptista gondolat. Egy pécsi hívő, kereskedőember küldött itteni üzleti partnereinek egy ismertető füzetecskét. A baptistákat mára elfogadta a falu, persze megtartva velünk szemben a három lépés távolságot. A többség úgy tartja: furcsa ember az, aki nem táncol, nem dohányzik, és nem iszik alkoholt. Azonban a nagyobb baptista ünnepeken szívesen részt vesznek a katolikus horvátok is. A fenti tartalom származik: triverna

swiss replica watches www.topwatchesmall.com