A Dráva talán legszebb szakasza kanyarog a település mellett; a partfal parti fecskék és gyurgyalagok fészkelőhelye, s az északi vidékekről érkező récék ezrei is megpihennek itt. Természeti kincseinek megismerése mellett a helyiek útmutatásával akár aranymosással is megpróbálkozhat a látogató.

A településtől alig 200 méternyire kanyarog a Dráva, amely egy emberöltővel ezelőtt még a napi élelmet és biztos megélhetést is magában hordta. Ma inkább a pihenést és a szórakozást szolgálja, köszönhetően a fellendülő víziturizmusnak. A drávai csónaktúrák egyik biztos kikötője éppen itt, Vízváron van. A part menti terület a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Nyaranta 10-12 csoport száll itt partra, az önkormányzat lehetővé teszi táborozásukat a régi iskola helyén és a sportpályán, a sportöltözőben pedig a tisztálkodás is biztosított számukra.

A szárazföldi látnivaló kedvelő kirándulónak is tudunk pihenésre alkalmas helyet mutatni Vízváron, mégpedig a község határában lévő Öregtölgyes Parkerdőt, amely 15 hektáron terül el. Érdekessége, hogy hatalmas tölgyek és gyertyányok alkotják, a sétára induló turista talál ott szabadtéri játékokat, tűzrakót, padot, asztalt és három faházat is.

Vízvár múltja a XVI. Századtól ismert, amikor Tahy Ferenc várat épített a Dráva partján. Ennek védelmét sürgette azután a török elleni harcok során 1555-ben Zrínyi Miklós bán, ám Szigetvár elestével ezt az erősséget elhagyták védői, sőt fel is égették maguk mögött. A település elnéptelenedett, s csak másfélszáz évvel később telepedtek meg az új lakók. Az 1720-as országos összeírás 300 körüli össznépességet számlált: a községhez tartozott Zsitvapuszta és a plébániával rendelkező Csütörtökhely is. Egy ötven évvel későbbi irat arról ad számot, hogy a lakosság a horvát nyelvet beszélte, s katolikus tanítója volt, ám az első iskola alapításának dátuma korábbi, 1742-es.

A XIX. Század derekán is horvát településként tartották nyilván Vízvárt, ahol 743 katolikus és 20 zsidó élt.

A XX. század első évtizedére 1500 fölé emelkedett a lélekszám, ez idő tájt megélénkült a társadalmi élet, olvasókör, gazdakör, népház alakult. Az első könyvtárat 176 kötettel 1901-ben hozták létre.

A két világháború között jelentős és gazdag iparos réteg élt a Dráva parti településen: volt szikvízüzem és cserépgyár, sőt, egy háromszintes malom is, amely már akkor is áramot szolgáltatott.

Bár halban nem oly gazdag a közeli Dráva, mint egykor, ám a környék vadállománya jelentős. A szárnyasokból a vadkacsa, a vadliba és az erdei szalonka a gyakori, a nagyvadak közül a gímszarvas, az őz és a vaddisznó él még a környező erdőkben. Az itt található szállodákról a booking.com-n keresztül tájékozódhat.