Vízitúrázók húzzák partra kenuikat a kikötőben; lelkesen integetnek az éppen kifutó sétahajónak. A híd közelében fürdőzők; anyukák napoznak, a csöppségek pedig komoly képpel építik a homokvárakat.

Barcs - A folyó ringatta város
Vízitúrázók húzzák partra kenuikat a kikötőben; lelkesen integetnek az éppen kifutó sétahajónak. A híd közelében fürdőzők; anyukák napoznak, a csöppségek pedig komoly képpel építik a homokvárakat. A folyó mentét kirándulók járják. Nyíres-borókás ligeterdők, láperdők és láprétek váltják egymást, s e változatosság miatt igazán különleges ez a táj, amelynek erdői vadban, a folyó és a kialakult morotvák, mesterséges tavak pedig halban rendkívül gazdagok. Ebben a környezetben fekszik Somogy egyik leggazdagabb múltú városa: Barcs. A közel 12 ezer lakosú település 1979-ben kapott városi rangot, s ma a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területeinek központja.
A vasútállomástól platánok és hársfák alatt hosszú séta után ér be a látogató a modern, mediterrán hangulatú központba. Útközben érdemes betérni a Dráva Múzeumba, ahol a település történetét ismerheti meg a látogató. Már az időszámítás előtti ötödik évezredben lakták, az ókorban pedig a római birodalom fontos hadiútja vezetett erre. 1567-ben a szigetvári bég palánkvárat épített itt. Két évszázaddal később lendületesen fejlődő Barcsot látunk: elkezdődött a víziút rendezése, elindult az áruszállítás. Mezővárosi kiváltságokat kapott, s 1814-ben építeni kezdték a katolikus templomot. Az 1848-as szabadságharc kezdetekor Barcs már élénk forgalmú mezőváros. A templomfalba ágyazott ágyúgolyó emlékeztet rá: Jellasics seregének egy része itt lépte át a Drávát. Az első gőzhajó és a vasút soha nem látott fejlődést hozott. Barcs két évtized alatt az ország második legnagyobb kereskedelmi központja lett. Fahíd ívelt a Dráván, a parton gabonaraktárak emelkedtek, megépült az ország második legnagyobb malma. Pezsgett a város a századelőn; hetilapot indítottak, klubok alakultak, s megnyílt Somogy első kőszínháza.
Néhány évtizeddel később a Dráva-hídon indult a német hadsereg Jugoszlávia lerohanására. A háború után nehezen indult meg újra az élet; a Jugoszláviával szembeni politika elzárta a világtól a települést, belépni csak hatósági engedéllyel lehetett. A sok évtizedes elzártságból fakad a mai Barcs valamennyi gondja: a fejletlen ipar és a rendkívül magas munkanélküliség. Ugyanez adja értékét is, hiszen a hosszú elzártság nyomán a folyó és vidéke máig megőrizte érintetlenségét. A látogatókat ma Európa legzabolátlanabb és legtisztább vízű folyója ringatja, s a tájon bármerre nézünk, természeti kincsekre bukkanunk. A város jelenlegi vezetése épít ezekre az értékekre: az utóbbi néhány évben alakították ki a hajókikötőt, a világot körbevitorlázó Fa Nándor tervei alapján. Sétányt építettek a folyó parton, s egyedüli településként Barcs működtet szabadstrandot a Dráván. A városhoz tartozó Drávaszentesen gyönyörű, új oktatóközpont áll, ahol szállást és szakvezetést kaphatnak a kirándulók és innét indulhatnak a nemzeti park felfedezésére. 2007- ben új uszoda és termálfürdő épült,mely kimagasló színvonalú szolgáltatásaival még teljesebbé tette a város idegenforgalmi kínálatát.
Tovább www.barcs.hu oldalra

Oldal tetejére

Vissza

Nyomtatás

Küldés e-mailben